A Ska gyökerei az 1950-es évekre nyúlnak vissza. Túlnyomó részt a Rudeboy, Mod és Skinhead szubkultúrák követői hallgatták, ebben az időben olyan előadok játszották ezt a zenét mint például Symarip, Laurel Aitken, The Charmers és a The Pioneers, egészen az 1960-as évekig.
A zene történészek általában három hullámra osztják a ska történetét. A Ska népszerűsége, megkopott és csökkent a kezdetek óta, de később Angliában figyeltek fel rá és élesztették újra az 1980-as években, és az 1990-es években jött az újabb népszerűségi hullám.
Az első hullám A második világháború után a jamaicaiak elképesztő számban vásároltak rádiókat, így hallgathattak amerikai R&B-t a déli államokból, mint például New Orleans, Louisiana - olyan művészektől (mint Fats Domino), akiknek a legnagyobb befolyásuk volt a korai ska zenére. Hogy eljuttassák ezt a zenét az emberekhez, olyan vállalkozók, mint Prince Buster, Clement "Coxsone" Dodd, és Duke Reid lemezeket kezdtek gyártani, amik a táncos összejöveteleken kezdtek feltűnni. A zenei producerek a lemezeket Miamiban és New Orleansban vették fel, és Jamaicában nagyon kelendő áruk voltak. Gyakran ezek a producerek levették a lemeztársaság megnevezését a legnépszerűbb lemezekről, hogy élvezhessék egyeduralmukat a legnépszerűbb zenék felett, megnyerve a vásárlók többségét.
Amikor a New Orleans-i R&B stílus 1960-ra elvesztette népszerűségét, a jamaicai zenészek elkezdték felvenni saját elképzelésiket erről a stílusról. A ska zene az ütemek közötti gitár és zongora ritmusairól vált ismertté. A ska elnevezés egy hangutánzó szóból eredhet, ami zenei ritmusokat utánoz. A gitáros Ernest Ranglin mondta: a hangolatlan gitár olyan sercegő hangot ad, amit a zenészek úgy utánoztak, hogy skat! skat! skat!. Néhányan úgy gondolják hogy Cluet Johnson alkotta meg a kifejezést. A basszusgitáros Johnson és Blues Blasters Coxsonne Dodd bandájában játszottak az '50-es és '60-as évek elején a Skatalities megalakulása előtt. Megmagyarázva a 'ya-ya' hangot, ami a zenében és a ritmusban megtalálható, ebből lett a ska szó.
Néhányan úgy gondolják, hogy a korai jazz és rock 'n' roll közvetítéseket, amik az amerikai rádióállomásokról érkeztek, a mohó Jamaicai hallgatóság félreértette a ritmuson kívüli hangokat, amit a gyenge rádiójelek okoztak. Mások úgy gondolják, hogy szó sincs félreértelmezésről, ez a Jamaicaiak válasza az amerikai zenére. A ska hangzása az olyan stúdiók által lett kreálva, mint a Studio One és WIRL Records Kingstonban. Olyan producerek dolgoztak rajta, mint Dodd, Reid, Prince Buster és Edward Seaga (később Jamaica elnöke). Ez a ritmustól eltérő hang a ska zenében összefügg a vidám közhangulattal, amikor Jamaica független lett az Egyesült Királyságtól 1962-ben. Erről az eseményről megemlékeznek ska dalok, mint például Derrick Morgan száma a "Forward March" (Áhított március) és a Skatalites' "Freedom Sound" (Szabadság hang) című száma.
Ahogy a többi zene is megváltozott Amerikában, így a ska is. Például hatott rá a jazz és a rockzene is. Ska együttesek, mint a Skatalities gyakran készítettek hangszeres ska dalokat a népszerű amerikai és brit számokból, például Beatles dalokból, filmzenékből. 1966 és 1967-ben, amikor az amerikai soul zene lassabb és lágyabb lett, a ska is megváltozott ennek megfelelően, a folyamat eredménye a rocksteady lett, a stílus, amiben a basszus több különböző ritmust is játszik, nagyobb hangsúlyt fektetve a leütésekre és az érzelmes énekre. Néhány történész azt feltételezi, hogy a rocksteady lassú tempójának népszerűsége az 1966-os kivételesen meleg nyárnak volt köszönhető, mert a táncosoknak annyira melegük volt, hogy nem voltak képesek táncolni a pörgősebb számokra. A jelentősebb rocksteady zenekarok: a Melodians - akik a 'Rivers of Babylon' (Babilon folyói) című számukkal arattak sikert -, The Ethiopians és Desmond Dekker – aki sok rocksteady számot készített a hatvanas évek végén. A Rocksteady nészerűsége egészen 1968-ig, a reggae felbukkanásáig tartott.
A ska-t a New York-i Világkiállításon mutatták be 1964-ben. Byron Lee & the Dragonaires-t a Skatalitesből választották ki erre az alkalomra, és Prince Buster, Eric "Monty" Morris és Peter Tosh velük együtt léptek fel, bemutatva a ska zenét a világnak. Prince Buster és U-Roy vitték Jamaicából Nagy-Britanniába a ska-t a hatvanas évek elején, ahol több bandának is inspirációt adott, mint a The Specials, Madness, UB40, és több underground zenésznek a dancetől a reggae-ig.
A második hullám
A Two Tone (második hangzás) korszaka a nevét a hasonló című albumról kapta amit Jerry Dammers billentyűs adott ki a The Speciaisból. A banda a nagyon különböző West Midland régióban alakult a hetvenes évek végén, olyan bandák támogatásával mint a The Beat vagy a The Selecter.
Kiegészítették a lendületes jamaicai ritmust a ska és punk rock hajthatatlan szövegével és kemény gitár akkordokkal egy olyan hibrid keletkezett ami kielégítette a közönség szomját erre a zenére. Sok elgondolkodtató, tiszteletlen és politikai töltetű szöveget írtak. A Two Tone előhozta a faji egységet és a szimbóluma a fekete fehér négyzetekből álló minta lett. A The Speciais billentyűse megalapított egy lemez kiadót aminek a 'Two Tone Records' nevet adta. Ennek a névnek kettős jelentése van: az egyik a két színárnyalatú öltönynek állít emléket amit az eredeti jamaicai ska zenészek viseltek, a másik célja az volt hogy erősítse a népcsoportok közötti összetartást a brit ska bandák között a '70-es években amikor a rasszizmus a tetőfokára hágott az Egyesült Királyságban. A brit ska együttesek nagyon tisztelték az eredeti jamaicai zenészeket, és sok esetben segítettek nekik úgy, hogy újra felvették a számaikat és így ismét a slágerlisták élére kerültek azok. Például Prince Buster több pénzt keresett a jogdíjakból, amik a feldolgozásokból származtak, mint a saját számaiból. A Two Tone ska nem rejtette el a zene gyökereit, és nem félt attól, hogy feldolgozza a régi nagy számokat. A Two Tone felvételek karakterét a gyorsabb tempó, több hangszer és keményebb élek adták, mint az eredeti '50-es '60-as évek ska zenéjében. Ezek a ska zenekarok hatással voltak számos bandára, mint például a The Police, The Clash, és Elvis Costello, akik mind megemlítik a ska-t mint egy fontos állomást a zenei hátterükben.
Harmadik hullám
Az 1980-as évek végén kezdődött el a ska harmadik hulláma és tartott egészen az 1990-es évek elejéig, átlépte az Atlanti Óceánt és az Egyesült Államokban lett sikeres. Kombinálva a ska elemeit a rock, punk, hardcore és jazz elemeivel. A harmadik hullám zenészei új stílusát hozták létre a ska zenének. A ska punk és skacore.
Néhány a legsikeresebb ska bandák közül a harmadik hullámból: The Mighty Mighty Bosstones, Reel Big Fish, The Aquabats, Catch 22, Know Talent, The Toasters, Less Than Jake, Mustard Plug, Buck-O-Nine, Operation Ivy, Big D and the Kids Table és Too Short Notice.
Néhány együttes akik ugyan a harmadik hullámban alakultak, viszont zenéjük mégis inkább az első hullámra jellemző: The Allstonians, The Slackers, Pressure Cooker, Let's Go Bowling, Sublime és Hepcat; ezek zenéje a 1960-as évek jamaicai zenéjére hasonlít.
A harmadik hullámban sok keresztény ska együttes is alakult, bár ezt a műfajt inkább egy külön hullámba lehet sorolni (mint ahogy szokták is), de ez korban és hangzásban megfelel a harmadik hullámnak. Két együttes a keresztény ska bandák közül: Five Iron Frenzy és The O. C. Supertones, akik dalszövegeiket gyakran a keresztény élet szemszögéből írták.
AJÁNLOM AZ OLDALT
